Convair B-58 Hustler

Előzmények

Az 1950-es évek közepére az USAF stratégiai bombázóinak gerincét az újonnan készült Boeing B-47-es Stratojetek és nagy testvéreik, a B-52 Stratofortressek alkották. Azonban új követelmény lépett fel a légierő részéről: egy nagy sebességű, magasan repülő bombázóra volt szükségük. Ezt az is indokolta, hogy a potenciális ellenségnél, a Szovjetuniónál olyan vadászok jelentek meg, mint a MiG-19 és a MiG-21. Ezek már képesek voltak utolérni és lelőni egy B-52-es bombázót is.

A fejlesztés

Az említett okok miatt az új bombázónak egy furcsa feladatot szántak. Szakítva az addig alkalmazott stratégiától, hogy a gépek tömegesen repüljenek be az ellenséges légtérbe, inkább a kevesebb, de jobb elvet választották. A Boeing 1948-ban kifejlesztett egy négy hajtóműves gépet, az XB-65-t, de ezt 1949-ben töröltnek nyilvánították, mert nem érte el a hangsebességet.

A tanulmány, ami a jövő bombázójáról szólt, GEBO-ként volt ismert. Ennek először még megfelelt volna a Boeing terv, de a GEBO II-nek már nem. Ezt a Convair ki is használta, és további összegeket kért és kapott terveinek elkészítéséhez. Végül 1950-ben megszületett a teljes követelmény:  3000 tengeri mérföldes (5556 km) hatótávolságú, Mach. 1,3 elérésére képes, 10.000 font (4536 kg) bombaterhű gép kifejlesztése volt a cél.

A GEBO II-n 1951-ben nagy változtatást eszközöltek. Megjelent az az ötlet, ami végül a Hustlerhez vezetett: egy olyan bomba kifejlesztése, amit a bombázó még az ellenséges terület elérése előtt, nagy magasságban kiold, így nem került a  légvédelem tüzébe. A bomba beépített üzemanyag-tartályt és hajtóművet is kapott, így a mérnökök elképzelése szerint kb. 57-58 méternek kellett lennie. Ez persze nagyobb bármelyik akkori bombázó bombakamrájának méreténél, és az új gépbe sem férne bele. Ezért úgy határoztak, hogy a szerkezetet hüvely alakúra tervezik, és külső felfüggesztő ponton helyezik el.

1953-ra el is készült az alapkoncepció.

Hosszú, áramvonalas bombatest, kis szárnyakkal, belső tüzelőanyag-tartállyal, kis hajtóművel.

Azonban gép is kellett a fegyverhez, és a tervezés be is indult. A tender elnyeréséért a Convair és a Boeing versengett.

Utóbbi gyár a Project MX-1022-vel jelentkezett. Ez egy vállszárnyas elrendezésű gép, 2.280 tengeri mérföldes hatótávval és 1100 km/h max. sebességgel. A Convair alsószárnyas, deltaszárnyú gépet akart, hasonló adatokkal.

A hüvely és a gép alakjának változása

A légierő költségvetése elfogadta mindkét tervezetet.

A két terv haladását biztosította egy 1951. december 8-án kiadott terv egy stratégiai felderítőrendszerrel, amihez egy hasonló gép kellett, mint a GEBO II-höz. A Boeing és a Convair ugyanúgy jelentkezett erre a tenderre is.

Amikor 1952. október 9-én a két tervet összevonták, a nagyobb Boeing tervet törölték, és a Convair győzött.

A cég megkapott minden pénzt, amit a fejlesztésre szántak. Később több változtatást is eszközöltek a gépen:

A négy hajtóművet különálló tartókba helyezték, a szárny alakján finomítottak stb.

Míg végül az első prototípus 1956. november 11-én teljesítette szűzfelszállását. Ez a Hustler lépte át először a hangsebességet, majd ennek kétszeresét is. A tesztrepülések során baleset nem történt, a gép 150 felszállás során 257 óra 30 percet töltött a levegőben.

Az Xb-58-as prototípus

Csapatszolgálat

Az első példányok 1960-ban álltak szolgálatba az első vonalbeli alakulatoknál, és selejtezésük 1970-ben történt véglegesen.

A szolgálati ideje alatt többször is módosításokat végeztek a gépen, főleg ami az önvédelmet illeti. Az oroszok egyre jobb föld-levegő rakétákat ( a SAM-eket) állítottak szolgálatba, amiknek ráadásul a sebességük egyre nőtt. Ezért az eddig biztonságot jelentő gyorsaság és nagy repülési magasság is elveszett. A fejlesztések miatt pedig nőtt a gép súlya, ami a hatósugár terhére ment. Bár a gépet nem mély behatolásokra tervezték, ez mégis sokat rontott a használhatóságon.

Érdekes módon a Hustler nem rendelkezett belső bombatérrel. A külső felfüggesztő pontokon négy atom-vagy hagyományos fegyvert hordozhatott, ha az üzemanyag tartályt leszerelték, de ez tovább rontott a gép hatósugarán. A kis hely a fejlesztéseket is korlátozta, nem volt elég tér a további ECM(önvédelmi) fejlesztésekre.

A gép-ember kapcsolat terén a típus nem kaphatna túl jó jegyet. A pilóta ugyan kiváló kilátásnak örvendhetett, a navigátor és a fegyverzetkezelő azonban csak egy nagyon kis ablakkal és aprócska, fedett hellyel rendelkeztek.

Ahogy a képen is látszik, a navigátor és a fegyverzetkezelő dolga nem volt könnyű

Igaz ugyan, hogy a Hustler gyorsabb volt szinte minden orosz vadásznál, a SAM-ek fejlődése és egyre pontosabbá válása miatt előtérbe került annak a lehetősége is, hogy a gépet alacsony magasságú behatolásokra is használják. Ez azonban tovább növelte az amúgy is hatalmas üzemanyag-fogyasztást, hiszen a típust nagy magasságú repülésre tervezték.

Tehát a gép fejlesztéseinek nagy részét a védelem tette ki. Ezen felül azonban a különböző rendszerek cseréje is megtörtént. Például több analóg berendezést kellett cserélni digitálisra a hűtés hibája és a fejlődő követelmények miatt.

A B-58, bár több sebességi világrekord tartója, használhatóság terén nem a legjobb. Eredeti használati körében (szerencsére) nem került alkalmazásra sosem, de máshogy sem. Működtetése egyre jobban gazdaságtalanná vált, ráadásul olyan korban született és repült, mikor a fejlődés megállíthatatlannak tűnt, a pénzt pedig mindig a legújabb fejlesztések vitték el. Sorsa nagyon hányatott volt, a sorozatgyártását a nagy költségek miatt hamar beszüntették, kevés példány készült el. Hasznos terhe túl kicsi volt, feladatterve pedig nem egyezett meg a tervezésénél elgondolttal. Ráadásul a ’60-as években egy olyanvédelmi miniszter került hivatalba az USA-ban, aki alábecsülte a bombázókat. Balszerencséjére a típus szolgálati idejében tört ki a vietnami háború, ami még több pénzt szívott el a géptől.

A Hustler fejlesztése és gyártása miatt a Convair hatalmas adósságot gyűjtött, így a gép tulajdonképpen csődbe juttatta tulajdon tervezőit.

Mikor az XB-70-es terve elkészült, a B-58-as jelentősége lecsökkent, és nem törődtek vele annyit. Mikor pedig az Valkyre fejlesztése megfeneklett, a Hustler már nem számított modern típusnak.

Így a gép karrierje nem volt túl fényes, „rossz korban született rossz helyen” mondhatnánk ma.

Fegyverzet

A Hustler alapfegyverzete az MB-1-es bomba különböző változataiból áll.

Az MA-1C ennek a rakétahajtóműves változata volt, az MB-1-es csak sima szabadesésű fegyverként funkcionált. Az MB-1C ugyanúgy nem tartalmazott hajtóművet, nem is terjedt el annyira. A TCP kétkomponensű gondola hasonló az MB-1-hez, de lehetséges volt megtartani a robbanófejet, míg az üzemanyagot elhasználta a gép. A B-58-on kipróbáltak továbbá vegyi fegyvereket is, de ezek nem jutottak el a sorozatgyártáshoz és rendszeresítéshez. Természetesen a hagyományos bombák is megtalálhatóak voltak rajta.

Balesetek

1964. december 8.
Indiana államban, a Grissom Légitámaszponton egy B-58-as bombázó letért a felszállópályáról és kigyulladt. A fedélzeten lévő öt nukleáris fegyver részben megsérült a tűzben. A kontamináció a közvetlen környezetre korlátozódott.

Adatok

 Források:

Katonai repülőgépek szerkezete, Paul Eden-Soph Moeng, Alexandra

http://www.fas.org/nuke/guide/usa/bomber/b-58.htm

http://www.aviation-history.com/convair/b58.html

http://fu.web.elte.hu/atom/lista.html

Bera Bálint

2007.

innen jön: www.f14.try.hu